2011 őszén kezdtem rendszeresen magyarul tanulni, de az iránta való érdeklődésem már sokkal korábbról fakadt. Gyerekkoromban láttam olyan magyar filmeket, amelyek megragadták a fantáziámat és felkeltették az érdeklődésemet Magyarország történelme és kultúrája iránt. Sok Jókai Mór regényéből készült filmet láttam, de közülük a Névtelen Vár című film áll a legközelebb hozzám. A magyar nyelv elsajátítása nagyon szisztematikus és kitartó munkát igényel. Ezen a hosszú úton haladva nem csak a lingvisztikai részét sajátítottam el, hanem a nép lelkét és a magyarok gondolkodás módját megismertem. Ez a megszerzett tudás segített nekem egy komoly és hosszú projektben.
Három évvel ezelőtt adták ki az Evolutionary Environments: Homo Sapiens – an endangered species? című könyvet, amelynek én voltam az egyik szerkesztője. A könyv-projekt vezetőjének, Dr. Wolfgang Sassinnak (Németország), az volt a legfontosabb, hogy a mostani világ lakosságát veszélyeztető témákról írjunk. Ezek közül az egyik a migrációs folyamat volt. A könyvben nem csak a mostani migrációs válságról van szó, hanem a különböző népek történetéről is. Habár az én fő szerepem ebben a projektben a fordítás volt, személyesen is írtam két tudományos cikket a magyar nyelvről és az ősmagyarok vándorlásáról.
Az anyanyelvi környezetnek és a megismert sok jószívű embernek nélkülözhetetlen szerepe volt fejlődésemben. Szeretnék a két tanárnőmnek köszönetet mondani: Rogácsiné Révész Gabriellának (Veszprém) és Dóber Zsuzsannának (Keszthely).
